A válság nem igazán kedvez a humornak, hacsak kínjában
nem röhög az ember. Kulturális portálunk fotósai viszont nem voltak
válságban előző évben, úgyhogy bátran lehet rekeszizom-edzést
tartani a képek láttán! Mi is ezt tettük, amikor utólag tudatosult
bennünk, hogy mi is jött ki a csövön valójában. Orrba dugott
furulya, félreérthető gólyatáboros szituációk vagy épp karneváli
könnyfakasztó jelenetek - ez az 5 perc felhőtlen röhögés elég a
napi komfortérzet megteremtéséhez! Erről még orvosod és
gyógyszerészed sem kell megkérdezned, mi vény nélkül írjuk fel a
receptet. :)
A két fotó egy tárlatmegnyitón készült, és utólag döbbentett rá,
hogy mennyire beszédes képeket is lőttem valójában. Királyok....
:)
"Mert beleremeg a föld, amikor megszólal
Nem fog tetszeni az utolsó hangos dal"
Pedig dehogynem, nagyon is tetszett, a jubileumi
dalestre áthangszerelt verzióban meg pláne!
Három évvel vagyok csak több, mint Ákos, és bevallom, sosem voltam
rajongója. A bonanzás időszak teljesen lepergett rólam, én akkor
Dire Straits-et hallgattam, és akkortájt kezdett vonzani a jazz. A
zenéje úgy elment mellettem, mint kínai sportoló mellett a
WADA-ellenőr. A kettőnk viszonyában az Adante lemez hozta meg a
holtpontról való elmozdulást, akkor fedeztem fel magamnak, hogy
ezek a dalok ebben a köntösben számomra is élővé válnak, értelmet
nyernek és főként zenei komolyságot (komoly zeneiséget, akár
egybeírva is) hordoznak. Úgyhogy hiába a majdnem korazonosság, a mi
barátságunk nagyon is újkeletű. Ezért lettem kíváncsi a "megjelenés
alkalomhoz illő öltözetben" felütéssel hírdetett exkluzív dalestre:
vajon milyen kuriozitása lesz ennek a színházi produkciónak?
A legnagyobb dunántúli hastáncgálát rendezték meg Zalaegerszegen egy héttel
ezelőtt. 13 tánccsoport közel 100 táncosa lépett fel, amelyből egy
hatalmas és esztétikus képgaléria is kikerekedett. A gála után
interjút készítettünk Sábával, egy nemzetközileg is elismert
táncossal, táncoktatóval, aki rengeteg érdekességgel szolgált, és
számos tévhitet oszlatott el a hastánc kapcsán. Elmondása szerint a
legnépszerűbb női "hobbi" a hastánc, ami nemcsak itthon, hanem
világszerte küzd a táncon belüli művészeti ágként való
elfogadásával. A másik kiemelt esemény, amin optikámmal jártam, az
a Társulat fellépése
volt. Az István, a király rockopera keresztmetszet teljesen rendben
volt, profin előadott, hiteles alakításokat láthattunk. A koncert
első fele viszont megasztár-selejtező kompatibilis, ráaádsul
zeneileg roppant heterogén volt - Harangozó Teritől a P.Mobilon át
a Beatricéig nyúlott a "zenei rétes". Végül említést érdemel még a
hét zenei eseményei közül a Marko & Boban Markovic Orkestar
balkáni őrülete, ami nekem a színházi/színpadi közegben korántsem
volt annyira hiteles, mint amennyire vártam, és ezt itt ki is
fejtettem.
Van az úgy, hogy lassú folyással lecsordogál egy napod az élet
csatornáján, bele a nagy emésztõbe, és nem íródik a lét
izgalmas lapjaira belõle semmi.
Simán felkelsz, semmi ágyba visszahúzó 'kényszer'
nem ér, a reggelis "telizsák", azaz a hûtõ nem
kiürített Recycle Bin-re hasonlít, és a kakaós csiga sem most
kúszott be a kutyaürüléken keresztül a lakásba... A borotva
kívülrõl tudja az összes ragyát és szemölcsöt a képeden, a
fogkeféddel nem mosta meg az anyósod a protkóját (bónusz, hogy
nincs is a közeledben!), és a kedvenc gatyád is szagmentes.
Nyári napnak lekonyulatánál Sam Jession ráverte kúporrát
(odakúporrkodott mellém) a kan apéra, ütött-köpött rézhangvetőjét
(trombita) térdei közé szorította, és litványos szó-rongásba
kezdett.
- Ez a kezdet vége, vagy a vég kezdete? - puffantotta el
szorongás-közhely-petárdáját, holott közelSam méteráruboltban
kellett rőfnyi ruhát centimérnie.
- Régen tornácoztam meg az ágysejtjeim - ugrott fel kisvártatva,
félbehagyva lelki párnacsatáját, amelyben egyébként is vesztésre
állt. Libabőr helyett lúdtoll futott rajta végig, szárnyaspennaként
ártányságokat karcintva rézbőrére.
Sam Jession szarmázasát tekintve dákóta outdián, fallikus
bennszülött jelkép. Példaképe Dzson "Pisztolyeső" Koltrén, ilyetén
az ő klasszikusai képezték a LétNájtMjúzikKlábban fellépő Jam
Session Band repertoir-ját.
Sam-nek ágysejttornácozás közben is harmóniák jártak a fejében,
feltörő gyomorkedve kompótzíciókkal adott vallásreggelit
egymásnak.
Sokat nem bírtam kezdeni eme helyzettel, és Samlátomást
(Pornó)apátiába süllyedtem én is. Forcsönetli, jött Sir Tusseau, a
léleksebész, a spirituális kirurgus, hogy engem kan-o-Nokiámból,
Sam-et meg a belső kakofóniából kirángassa.
A győztes hazaérkezés és a bajnoki cím ünneplésének pillanatai
itt megtekinthetők !
Még több kép és a bajnoki döntő összefoglalója hamarosan a
vaskarika.hu-n!
Jelenleg egy K10D-vel nyomom, és szívem szerint megpörgetném a
leváltás mókuskerekét. :)
Amiből tudvalevő, hogy nincs kiszállás, így inkább több
megbecsülést adok az elődnek. Majd a K30D-nél újrapörgetek. ;)
Egy kedves ismerősöm küldte elkeseredésében az előbb ezt a
levelet. Autista kislánya van, akinek az intézményrendszeri
felügyelete a nyári időszakra megszűnik. Egyedülálló vállalkozóként
nem kis terhet jelent számára ez a három hónap úgy anyagilag, mint
fizikálisan. Van-e -alternatív- megoldás a problémájára? A
fenntartó szervezet érzéketlenségének vagy a bürokratikus és
agyonszabályozott ellátási rendszernek az áldozata?
Majd' egy évvel ezelőtt
írtam róla, hogy mennyire örülök a Petőfi Rádió
arculatváltásának. Olykor meglepő, az általános zenei közizléstől
távoleső dalokat is favorizáltak, igaz becsúszott jópár -szerintem-
igénytelen feldolgozás (sőt, volt olyan időszak is, amikor
kimondottan idegesítettek az élettelen, fantáziátlan, második
fordulós Megasztár-produkció szintű reprók). Szoknom kellett a
"magyar zenekar, de angolul énekel" vonalat, vele együtt a honi
indie-mogulok (The Moog, Amber Smith, EZ Basic) térnyerését.
Elfogadtam, de lepergett rólam. A BLE alábbi videón látható
"Famous" című száma viszont rajtaütésszerűen lopta be magát a zenei
favoritjaim közé.
Ha definiálni kellene, akkor a tánc érzések, hangulatok kivetítése
mozdulatokon keresztül. Május elseje felvonulós avittságát és
pállott szagát - e jeles nap régmúlt ájerját jellemzendő - egy
24h-s anti-perspirant fresh deo frissességével ellensúlyozta a
táncvilágnapi kavalkád. :)
Ahogy az eseményhez illően "átszambáztam" a Fő téren, - bár a
produkció nem volt színpadképes - mozdulataim egyértelműen
kifejezésre juttatták az esőcsináló sámánok rituális
mozgáskultúráját. Lógott is az eső lába, a táncosoké erre fittyet
hányva szaporázta. Betájoltam magam a Claudia elé és a színhelyhez
méltó "desszertet" - táncos édességet vagy édes táncosságot -
felhabzsoltam optikámmal.
Gyaníthatóan MCL koncert lesz/van a közelben, ha az 1
négyzetméterre jutó parfűmillat intenzitása már-már elviselhetetlen
káoszt szül az orrban. :) Ilyenkor az ivararány eltolódása a
karikánplusz - karakán plusz! - irányába gyakorlatilag
borítékolható.
Nem volt ez másként tegnap este a Palace-ban sem, ahol hatalmas
bulit csapott a Magna. "SZINezd újra" - hölgyek és fodrászok öröme
csúcsosodik ki ebben a két szóban. Én meg azon kapom magam, hogy
rövid időn belül már másodszor repesztek Magna-koncerten...és akkor
is
ugyanezeket a csajokat fotóztam.
Nyitott pincék napja volt a két héttel ezelőtt, szombaton, s ha
már nyitva volt a pincekapu, be is bújtunk rajta, kézben "csepregi
borútas" szuvenír pohárkával. A bekináló kékfrankos után Hanga,
Rámók, Bene-hegy, Gurumb és Ruzsa-hegy pincéi várták a honi és
főként németajkú borértőket, illetve a csak spontán szomjas
pünkösdölő (de nem pünkösd-ölő) laikusokat. Nyitásként a Pócza
Pincészetnél egy cserszegi fűszeressel indítottam a bortúrát
(némi
tortúrával ;) ), melyet jópár évvel ezelőtt még Kamocsay Ákos
(Ászár-Neszmély borvidék) vitt világsikerre Angliában.
Cefetül tűző napon aszaltattuk magunkat többezren, roncsautók
sárdagasztására várva a Szabadidőközpontban. Az UV és a porvédelem
elhanyagolása miatt bőrpír és por rakódott rám, de a femorajló
Trabi, Lada, szöcske és egyéb autómutációk hangja elnyomta bennem a
fentiek elleni védekezési reflexet (bár a por ellen lehetetlen lett
volna védeni pl. a gépet). A pünkösdi ejtőzés efajta
látvány-élményét néhány karambolközeli szituációval, háromkeréken
célbaéréssel és (el)füstölő motorral szavatolták a
murvabetyárok.
A legújabb családtagunk ez a "kis" tízhetes Landseer. Még
pár hónap, és böhöm nagy mackó lesz belőle, akinek fát lehet
hasogatni a hátán, vagy épp a családot próbálja kimenteni a
medencéből.
A névadásban jelentős szerepet játszott a Cesaria Evora által
elterjesztett zenei stílus, a morna, amely
hangzásával női névként is remek választásnak tűnt.
Motorzajmentes Szombathely Rally - A Szombathely Rally megynyitójának képes összefoglalója - autók nélkül. A többi képhez kattints ide !
A begyulladt Sir Tusseau - Nyári napnak lekonyulatánál Sam Jession ráverte kúporrát (odakúporrkodott mellém) a kan apéra, ütött-köpött rézhangvetőjét (trombita) térdei közé szorította, és litványos szó-rongásba kezdett. - Ez a kezdet vége, vag...
Gyerekkori csetlések - síró játék - Visszatérve a húgomhoz, már ott laktunk a lakótelepen, és ő még babakocsis kislány volt. Sokszor kellett rá vigyáznom, már piszokul untam, meg rühelltem is. Közel nyolcéves fiúgyerekként futhattam volna én is a barát...
